Rátaláltam a hangomra - Ik vond mijn stem
96-97 ben történhetett, hogy osztálytársam, Tamara Ingels bemutatott Soós Jóskának. Érdekesnek tűnt ellátogatni ehhez a magyar sámánművészhez aki a második világháború alatt emigrált Belgiumba. Körülményes utazás volt, mivel én is új voltam ebben az országban és akkoriban nem volt még sem okostelefon sem googleearth. Nagy szeretettel és a rá jellemző vidámsággal fogadott tiszta, pedáns lakásában. Nagyon otthonos, csendes ház volt, és nekem feltűnt a rend, amit eddig művészlakásban nem tapasztaltam. Alá kellett vetnem magam a háziúr rendjének, a cipőmet a hallban hagytam, kaptam helyette papucsot, a vastag pulóveremet már a szobában kellett levetnem, ugyancsak a háziúr parancsára, hogy ne gátoljon az élmények befogadásában. Feszengtem. Fiatal fruska voltam még, alig 22 éves, Jóska meg már hetvenes éveiben járt. Inas, izmos ember volt, kicsit izgága, gyorsan beszélt és mindent megismételt erős bariton hangján. Leültetett a nappaliban, felesége bejött, bemutatkozott, felszolgált ezt-azt, majd elhagyta a szobát. Jóska pedig mesélt, ahogy külhonba ragadt honfitárs szokott mesélni fiatal, életet alig tapasztalt földijének. Én pedig tátott szájjal hallgattam és egyik sokkot kaptam a másik után. Bennünk az a kép élt, hogy a Nyugat tárt karokkal fogadta a magyar menekülteket és mindenkinek szépen elrendeződött a sorsa. Jóskától hallottam először, hogy előbb lágerbe kerültek, majd bányában kellett ledolgozniuk a letelepedés árát. A hálószobájukba is bevitt, amikor büszkén végigvezetett otthonán. Éjjeliszekrényükön szép nagy faragott phalloszok diszelegtek. Átmentünk a dolgozószobájába, ahol rendszerezve álltak a dobozok tele fényképekkel, újságcikkekkel, dokumentumokkal. Művészettörténész tanoncként máris folyt a nyálam egy ilyen levéltár láttán. És szépen évről-évre elmesélte az életét, hogy hogyan fedezte fel magában a tehetséget a festészet és grafika iránt, majd később a sámánt. Rádöbbent arra, hogy születése meghatározta életét, rányomta a burokban született pecsétjét, úgy érezte, predesztinálva volt arra, hogy sámán legyen és elindult a saját hangja felfedezésének útján. Tehetségét, tudását gyógyitásra használta, tanitott is és emellett festette belső és kozmikus harmóniáit.
Lassan feszengésem a csodálat váltotta föl. Előttem állt egy magyar művész, aki a semmiből kezdte, szó szerint a föld alól, a szénbánya sötétjéből, és végig keményen dolgozva, belső hangját követve eljutott idáig, hogy szeretett tanitó, sámán és elismert művésszé váljék Belgiumban. Egyszerű sorból származott, ezért semmit sem vett magától értetődőnek, mindenért meg kellett harcolnia, ezért is tartotta meg minden kisebb és nagyobb lépésének lenyomatát évszámmal ellátott dobozban vagy kofferben.
A hosszú mesélés az ellazulás további stádiumába juttatott, és úgy látszik, készen állhattam a következő lépésre, mert beinvitált a szobájába, ahol sámánizálni szokott. Emlékeimben puha, világos szőnyeggel volt boritva a padló, fény töltötte a szobát és mindenhol számomra új és furcsa hangszerek voltak. Leültetett középre, ő pedig elfoglalta helyét dobjai között a földön. Majd sámánizálni kezdett: ütötte a dobját és mélyről szakadó hangokkal énekelt hosszabb rövidebb hangokat adva ki, hol magas, hol mély frekvenciákban, körülbelül húsz percen keresztül, ameddig lassan én is transzba kerültem és ráhanglódtam az egyik hangra, amelyiket magaménak éreztem. Ebben az első harmóniában zárult az éneke. Hangomhoz réz tál hangját illesztette, amit a fejemre boritott és egy párszor megütötte, hogy belerezegtem. A hang elbóditott és melegen áradt szét bennem, elvégre az én hangom volt. És ez csak a kezdet volt. Lefektetett egy asztalra és a csakráimra felsorakoztatott tálakat, a hangomnak megfelelő tálat a szakrális csakrámra helyezve el, majd sorban ütögetni kezdte. Éreztem, hogy minden feszültségem szétfoszlik, testemben vegigrezegnek, áradnak a hangok és én lassan megnyugodok. Nem gyógyulni jöttem hozzá, mert egészségesnek tudtam magam, de megajándékozott belső hangommal, ami napokig csenddel és nyugalommal töltött el. Ő maga is azt vallotta, hogy nem gyógyit, hanem helyre állitja a harmóniát. Látogatásom a belgiumi magyar sámánnál meghatározó élménye marad felnőtté válásom korszakának.
Réka Deuten-Makkai
Colofon
Archief en documentatie:
Monique Franken
Wetenschappelijke redactie &
Website Design:
INTRO Cultuur & Media
Vertaling Hongaars:
Réka Deuten-Makkai
Alle rechten voorbehouden. Noch tekst, noch grafische elementen van deze site mogen zonder toestemming van de auteurs vermenigvuldigd worden.