Sámánizmus
Soós Jóska, Önarckép, Sámán ének, 1995
A sámánizmus az emberi és a másvilág közötti kapcsolatra épül. A "sámán" szó szibériai eredetű, de a kiindulópontja és a szertartásai egyetemesek. A sámáni világképben az alvilágot a mi közép világunkkal és a felvilággal az életfa köti össze. Ebben az egészben természetes egyensúly van emberek, állatok, növények, föld, bolygók és a világegyetem között. Ha ez az egyensúly megbomlik, szerencsétlenség, betegség és halál a következménye.
A sámán arra törekszik, hogy a zavar okát megtalálja és az egyensúlyt visszaállítsa. Ennek érdekében a sámán egy transzcendentális utazást tesz a többi világba. Ritmusok, hangok és tánc segítségével, egyes kultúrákban hallucinogén szerek szedésével, transzba esik, ami által a sámánnak megadatik, hogy kívülről szemlélhesse a helyzetet. A sámánizmus nagyon rugalmas és képlékeny, képes ráhangolódni az őt körülvevő környezetre és kultúrára.
A sámánizmus szájhagyomány útján öröklődik, nincs korhoz kötött dogmatikus tana nyomtatott formában. Talán ezért is maradt annyira élő és találta meg helyét a kortárs nyugati társadalmakban is. A sámán rituáléi kielégítik azokat, akik mélyebb tudatosságot akarnak elérni, ill. egy nagyobb egész részeként akarják érezni magukat.
A képzőművészetben is fontos ihletforrást jelentett a tudatállapot kiterjesztése és a tudatalatti feltárása, mint például Joseph Beuys-nál és a szürrealistáknál.
Impresszum
Arhívum és dokumentáció:
Franken Monique
Tudományos szerkesztő
és honlapterv:
INTRO Cultuur & Media
Magyar fordítás
:
Réka Deuten-Makkai
Minden jog fenntartva. A honlapon közzétett szövegek és képek részleges vagy teljes felhasználása a szerkesztők előzetes beleegyezése nélkül szigorúan tilos!